A magyar nemesi rangok és rendek fejlődése - Írta Lehoczky József

A magyarországi feudális hierarchia fejlődése, a nemesség kialakulása, a főrend miként alakult ki, az öröklődő főnemesi címek létrejöttének közjogi háttere

 

 Mi a Hitbizomány:

      A nyugati hűbéri birtokoknál szokásban volt a családi öröklődés kialakulása után az a megkötés, szabály, hogy a birtok nem osztható fel, csak egy személy örökli azt, hogy fel ne aprózódjon, továbbá a hűbérúrnak a vazallusa feletti hűbérjoga továbbra is biztosítva maradjon. Ennek különféle szabályzatai lehettek. Lásd, az angol elsőszülöttségi jogot!

    A XVI. század elejétől Magyarországon is szokásba jött hitbizományok alapítása, ez királyi engedéllyel történt. Látunk majd könyvünkben egy példát Erdődi Bakócz Tamás érsekprímás hitbizományánál és Thurzó nádor által, Árva várának birtoklásához  rendelt örökhagyását.

   Az Erdődy családnál olvashatjuk, hogy -  Bakócz Tamás, bíboros-érsek hitbizományban szabályozza rokonainak, örököseinek az örökléshez kötött kötelezettségeit, ezzel biztosítva a továbbiakban már nagy hatalmú és dúsgazdag Erdődy familia fennmaradását. A végrendelet írásos példáját adja egyúttal annak a régi szokásnak, hogy a nemesi nagycsaládok miképpen osztoztak bir­tokaikon. Hiszen az itt leírtak általában minden nemzetségnél szokásban voltak. Ámde mindig akadtak rossz természetű rokonok is. Ezért érezte szükségét a bíboros-érsek, hogy végrendelkez­zen és szabályozza, törvényes keretek közé szorítsa,  az eset­leges vagyonéhséget.

    Hasonló bölcs végrendeletet hozott az 1616-bam meghalt Bethlenfalvi gróf Thurzó György nádor is, Árva várának utolsó tényleges földesura, aki az Árva várához tartozó uradalommal együtt, mely 6 mezőváros­ból és 75 helységből állott, -királyi engedéllyel, - mind fiági, mind leányági örököseinek meghagyta, hogy az uradalmat soha fel ne oszthassák, hanem csak a közös jövedelemben osztozzanak.

   Az egészet egy prefektus igazgassa, segítségül legyen neki: 1 jogigazgató, 2 ügyvéd, 2 perceptor, l számvevő, tiszttartó, levéltárnok, földmérő, erdőmester, a mintegy száz alrendű tiszt és szolga. Fő felvigyázót a közbirtokos urak válasszanak egyet maguk közül, kiben megbíznak.

    Később a főúri családoknál a birtokosztódás elkerülésére ál­talánossá vált a hitbizomány alapítása, mely királyi engedéllyel történt. A hitbizománynak három fő formája van:

   A közbirtok : - itt a tulajdonosok közösen használják az osz­tatlan birtokot, jövedelmein osztoznak. Lásd példának a fentebb említett árvai uradalmat, vagy a Lehoczky családnál Királylehota erdőuradalmát: http://lehoczkynemzetseg.hupont.hu/

   A szeniorátus :  - itt a nemzetség legidősebb tagja a család feje.  Mindig az ágazatok első szülöttjei közül az életben lévő legidősebb személy rendelkezik a jövedelmek felett, de a birtokból el nem idegeníthet, számadással tartozik a családi tanácsnak, mely, mint például a Gróf Zichyeknél évente összeül és dönt, hogy kinek milyen járadékot juttassanak

   A majorátus :- itt az elsőszülött örököl mindent, ő a nem­zetség feje, de a birtokból ő sem idegeníthet el semmit. Ilyen majorátus volt például az Esterházyak hercegi , és a Batthyányak Stratman hercegi hitbizománya.

     A Római Szent Birodalmi grófi cím megjelenése Erdélyben:

    A XVII. század végén, a török kiűzése után, mikor Erdély is visszakerült a Magyar Szent Korona alá, az Erdélyi Fejedelemségnek a Királyi Magyarországgal újraegyesítésében érdemeket felmutató Teleki Mihálynak, de pld. a Bethlenek Bethleni ágának is „ birodalmi grófi „címet  adott a császár és király.

     A császári udvar azáltal, hogy Erdély és Magyarország újraegyesítésekor "birodalmi grófi" címeket adományozott, ezzel Erdélynek a Német Nemzetiségű Római  Szent Birodalomhoz  tartozását igyekezett hangsúlyozni, úgy értelmezve Erdély státuszát, mint visszaszerzett nagyfejedelemség, mely Magyarországtól külön ország, / csakúgy, mint ez időtől már Horvátország is / és már jelét mutatta annak a törekvésnek, hogy Magyarországot is örökös tartománynak tekintse. Ami ellen pedig, az országgyűlés mindig is küzdött. Hiszen Magyarország sohasem volt a Római Szent Birodalom része. Nem hasonlítható Csehországhoz, amelyek királyai sohasem voltak önállóak, mindig is a Római Szent Birodalom vazallusai, tehát  a császár alattvalói voltak.. –  Ezzel szemben,  a római császári koronát is viselő német király, akit általánosan német császárnak is mondanak, jogilag nem Magyarország uralkodója, csak a magyar király minőségében , aki egy személyben római császár is. Ámde a magyar nemesség akaratából :  - választás útján, még ha a koro­nához való kiválasztottság öröklés útján is lép fel. Ámde az ezeréves szokásjog alapján, továbbá az Arany­bulla rendelkezésének értelmében, és az ebből levezetett Werbőczy értelmezés szerint is: - Magyarország nem a királyé, hanem a koronáé; a korona pedig, a magyar nemességé. A koronát a magyar nemesség akaratából a király viseli; mint szentelt krizmával felkent, paphoz hasonlatos, de világi, laikus, de hivatását tekintve, apostoli személy. 

    Az örökös főispánság megjelenése Magyarországon:

    Az, hogy a közgondolkodásban már nem sértette a régi törvényt az örökös főispánság adományozása; -  talán az lehet a magyarázat, mint már korábban is mondtuk,  hogy az Anjouk idejétől, de különösen Zsigmond idejétől a "barones regni" volt a vágyott hivatali kar­rier, a főispánság hivatalának tekintélye csökkent Szent István király korának comesi hivatalához képest. A főispánság az átme­neti időben csak jövedelmi forrás volt és lépcsőfok az országos hivatal elérése felé. Ugyanakkor a nemesi vármegye kialakulása után a főispán mellé nőttek az alispán és a szolgabírák, majd a táblabírák is,- a választott megyei tisztikar. Az 1526 utáni ország három részre szakadása után ezek a megyei önkormányzatok a Királyi Magyarországon már kisebb államok voltak az államban. Súlyuk kezdett megnőni, hiszen az országgyűlések közti idő­szakokban a megyegyűlések, mint kis, helyi „országgyűlések” mű­ködtek, ezeken dőlt el az országos intézkedések sorsa. A nemességnek a feje a megyében, ténylegesen már az alispán volt, bár sokáig sokszor még a főispán familiárisaként kinevezve, de egyre inkább a megyei nemesség által megválasztva, a legtekinté­lyesebb családok közül. A főispánnak mintegy hallgatólagos sze­repe lesz, gyakorlatilag egy ellenőrző királyi biztos. Az örökös főispánság kinevezése valójában már csak egy királyi megtiszteltetés, nem jár igazi hatalommal és kiváltsággal. / Pest vármegye nemességének engedte meg először I. Mátyás király, hogy maga válassza alispánját./

    A grófság, főispánság a későbbi idők értelmezése szerint nem esik az Aranybulla által emlegetett „királyi tisztségek” közé. Minthogy a nemesi vármegye létrejöttével csökkent a megyei comes jelentősége, a XIV. század előtti comesekhez képest.  Már Albert király idejétől is, de végérvényesen a későbbi Habsburgok alatti jogértelmezés szerint a főispánság csak cím lett. / Lásd még a már említett horvát-szlavón kivételeket, a Hunyadiak, Zápolyák örökös grófi rangját, valamint Szentgyörgy és Bazin, továbbá Fraknó kivételeket! / Örökös főispánságot csak Albert király idejétől adományoztak Magyarországon, mint például Hunyadi János, mint besztercei főispán, „ Beszterce örökös grófja” lett, vagy a Szapolyay család esetében, a család, mint szepesi főispán, „ Szepes örökös grófja” lett. Mindkét estben az örökös főispánság, nyugati mintájú örökös grófi ranggal együtt lett adományozva, tehát még valójában nem a főispánság hivatala az örökletes, hanem a grófi cím, anélkül, hogy a vármegye tényleges magántulajdonná lenne, hiszen a megye területén birtokló más nemesi családok, ezáltal nem lesznek a Hunyadiaknak, vagy a Szapolyayaknak vazallusaivá, mint egy német, vagy francia grófság esetében.  Ugyanakkor mindkét esetben kiváltságokkal bíró szász területről van szó, tehát elfogadható az elnevezés a német nyelv és tradicionális német gondolkodás számára. De a főispáni hivatalt is Beszterce esetében, Mátyás király alatt már Szilágyi Mihály tölti be, s mondhatnánk, hogy nem grófi címmel, de a magyar akkori nyelvhasználattal ő is gróf; sőt a Beszterce grófja rangot Mátyás megtartja magának. Ha szabatosak akarunk lenni, akkor Szilágyi Mihály főispáni hivatalában kinevezett gróf, a kor akkori elnevezése szerint, míg a Hunyadiak örökös grófok. Mindenesetre ez a két eset, valamint a Horvát-Dalmátország esetében már régi szokásként a köztudatban élő és elfogadott grófságok megléte már például szolgált a későbbi időkben, mind a grófi rang, mind az örökös főispánság adományozásának esetén. Mindkét cím az 1526 utáni időben válik általános szokássá és a nemesi társadalom által elfogadottá és mindennapivá. De a grófi rang is és az örökös főispánság is csak cím marad, a kettő már nem fedi egymást.  A XVI. században már Erdélyben is, mely akkor nem tartozott a magyar király tényleges fennhatósága alá, az erdélyi fejedelmek főispánjaikat örökös főispánná nevezik ki, a köznyelv pedig, a főispánt szintén grófnak mondja. Sőt a királyi Magyarország területén is grófnak nevezi a köznyelv ezidőben még a főispánokat, noha a német jogi gondolkodás, később majd nem fogadja ezt el, ámde ez az évszázad még átmeneti állapot ilyen tekintetben. Ekkor kezdődik el az örökös bárói címek adományozása is,  mégpedig oly módon, hogy a régi Nagyságos / magnificus/ címet teszi Ferdinánd király először öröklődővé, mint már szóltunk róla korábban is, oly módon, hogy „ a vitézlő nemesek sorából a nagyságos zászlósok  sorába emeli” őket a király. De az örökös főispánság adományozása nem szükségszerűen jár együtt sem a grófi címmel, de még a bárói címmel sem.

    A XVI. századtól, gyakorlatilag az alispán irányította a                    vármegyét. A vármegyei „főurak”:

     Az alispánt, miután kezdett a hivatal jelentősége nőni, a vármegyei önkormányzat pedig, egyre erősödni, kinevezték a királyok, a főispán ajánlására, vagy a megyében a nemesek választották. Az alispán ugyan régen a főispán familiárisa volt, de már Zsigmond király idejében nagyobb szerepet kapott, a választott, megyei más tisztviselőkkel együtt. Ezt Zsigmond király különösképpen szorgalmazta, előmozdítva ezzel a vármegyei önkormányzat fejlődését és megerősödését. Sőt, azt a nemesurat, akit a megyei nemesség megválasztott valamelyik tisztségre, de nem akarta azt elfogadni, pénzbírsággal sújtotta. A XVI. század szóhasználata ezért már őket is megyei főuraknak nevezte. A főispán egyre inkább csak királyi biztos és ellenőrző szerepet tölt be. Egyébként már Zsigmond király idejében a főispáni hivatal társadalmi tekintélye lejjebb csúszott az Árpádok és az Anjouk idejéhez képest. Az igazi karrier az ambícióval rendelkező, nagyravágyó urak számára a bárói hivatal elérése. Bár, mint mondtuk a nagyságosok, a főurak köre ennél tágabb és a bárók alatt tágabb értelemben is, többeket értettek, mint a ténylegesen hivatalban lévők, az onnan leköszönők, a hivatalt egymás között cserélgetők. A főispánság inkább már jó jövedelmi forrás és esetleges lépcső a későbbi bárói hivatalhoz, megmutatva és bizonyítva a vezetési képességeket. Sokszor a főispán már Zsigmond idejében egy-egy országos báró familiárisa, akit az országnagy helyezett hivatalába és így nem igazi főúr a mai történész szemével, aki, mint a jeles professzor, Májusz Elemér is, szigorúan elemzi a társadalmi folyamatokat. Viszont a kor köztudata és majd a későbbi kor, az utódok szerint már ezek az urak is a nagyságosok rendjébe tartoznak, ők a „tekintetes nagyságosok”, akik attól még, hogy az országnagy nevezi ki őket, s alá tartoznak, ugyanúgy főispánok, mint akit közvetlenül a király nevez ki. Társadalmi rangjuk ugyanakkora, mint mindegyik főispánnak. Különösképpen, minthogy mint már mondtuk, az alispán a szolgabírák és a később majd táblabíráknak nevezett választott megyei elöljárók is a XVI. századi szóhasználatban már főurak. Egyébként is már az Árpádok és az Anjouk alatt is, sokszor a király által kinevezett királyi várnagy töltötte be az alispán tisztét is, mellette és fölötte a megyés ispánnal, mondjuk most már főispánnal. Ezek a királyi várnagy alispánok is részt vettek a királyi tanácsban korábban. Tehát, ha a modern szempontú történelmi elemzés szerint csak a ténylegesen legfőbb hatalmat gyakorlók tekintetnek főúrnak és a tőlük függők középnemesnek neveztetnek; - akkor valójában nem a kor felfogása szerint gondolkodnak azok, akik ezt a logikát követik. Ugyanis az a szó, hogy középnemes, csak mai fogalom, régen nem létezett.

     Sőt ezt a megnevezést is keverik mai történészeink, mert egyszer középbirtokos nemest, egyszer pedig, az előkelő, vezető megyei nemességet, máskor meg azokat a már előbb is említett, a bárói hivatalban lévő úrhoz familiárisi kapcsolattal kötődő, az előbbi által kinevezett főispánt, várnagyot is középnemesnek nevezik. – Az is kérdéses, hogy ki a középbirtokos. Ugyanis a XVI. században még a negyed-, vagy fél-vármegyét kitevő uradalmakat is közepes nagyságú birtoknak vehetjük a több, vagy teljes vármegyéket is kitevő honor és zálog szerzeményű uradalmakhoz képest. Ugyanakkor az ősi, családi tulajdonú tekintélyes birtokok, melyek csak rész-vármegyényi területet tesznek ki, mégiscsak biztosítanak annyi tekintélyt és hatalmat uraiknak, hogy őket is az úri rend tagjainak tekintsék. – A birtokok nagysága a XVII. századra már csökken, részben az örökösök osztozása miatt is. A XIX. század elején már a 6-10 ezer holdas birtokot is nagybirtoknak tekintik, az ennél kisebb birtokos, nem főrangú nemest „középnemesnek”. Ugyanakkor, ha főnemesi címet visel valaki, de a birtoka ilyen közepes birtok, azért ő nem középnemes! – A XIX. század végére  már az ezerholdas birtok is nagybirtok. – Ennyit a megnevezések következetlenségéről!                                  

   A XV. században és a XVI. század első felében szereplő ogalmak: úri rend, szegény-nemesi rend:

    Valójában ebben a korban nagyurak vannak és alsóbb nemesek, a „szegénynemesi rend”, a nagyobb urak az úri rendhez tartoznak, csak őket nevezi a Mátyás király előtti kor „nemesúrnak”. Ennek aztán vannak vagyoni árnyalatai. A familiárisi szolgálat is csak önkéntes egy-egy nagyobb úr mellett, a majdani haszon reményében. Nem egy állandó osztályállapot. Májusz Elemér világosan fogalmazza meg, mikor azt mondja, hogy Zsigmond király uralkodása alatt a hűbériség üli diadalát. És ez a helyes meglátás!  A nyugati hűbéri rendszerhez kell az alá-, és fölérendelési viszonyokat hasonlítanunk! A német területen a birodalomban a császár hűbérében álló hercegek  és márkgrófok alá is tartoznak márkgrófok, várgrófok, egyéb szabad urak, akik ha alá is vannak rendelve a hercegi, vagy tartománygrófi hűbérúrnak, lehetnek még ők is más birtokok jogán császár alá tartozó tartománygrófok, s így a saját hűbérurukkal egyben azonos rangúak is. Attól ők még főurak, ha hűbéresek. Egyáltalán, a német kisebb hűbérurakat, akik pld. egy  tartománygróf, vagy herceg hűbéres várgrófjai, hasonlíthatjuk azokhoz a mai történészek által középnemesnek nevezett tekintélyesebb magyar családok tagjaihoz, akik mint láttuk, pld. főispáni hivatalt egy báró megbízásából látnak el. S ugyanezzel a logikával az „ország báróit” a német birodalom hercegeihez és tartománygrófjaihoz hasonló rangúnak tekinthetjük, tehát fejedelmi személynek. Egyébként sincs ettől messze a XVI. század szóhasználata, hiszen pld. A Károli-féle bibliában is a főembereket fejedelmi személyeknek fordítja. S emlékezzünk könyvünk korábbi soraira. Szent István király idejére, mikor a főemberek latin neve „principes”.

     Valójában Magyarországon a XVI. század előtti időben az ”ország bárója” magasabb rang, mint a gróf, mely a főispán köznapi neve ebben az időben, míg nyugaton a báró az alacsonyabb rang. Ez a magyar szóhasználat érdekessége!

További bővebb információkat talál itt: http://novella-vers.hupont.hu/ - Keresse Lehoczky József Magyar lovagkönyvét, a feudalizmus kézikönyvét!

 0._kep_lovag_es_aprod.jpg





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 22
Heti: 45
Havi: 220
Össz.: 29 146

Látogatottság növelés
Oldal: 6, "Hitbizomány"," Római Szent Birodalmi Grófok Erdélyben, "örökös főispánság" stb.
A magyar nemesi rangok és rendek fejlődése - Írta Lehoczky József - © 2008 - 2018 - magyarregiok.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: hierarchia a királyi udvarban - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »